olajlexikon
KENÕANYAGOK
Kenõanyagok: az egymáson elmozduló felületek közvetlen érintkezését gátló kenéshez, vagyis a súrlódás és a kopás csökkentése érdekében alkalmazott anyagok gyûjtõneve. Csoportosításuk többféle szempont alapján történhet:
Halmazállapotuk szerint a kenõanyagok lehetnek gáznemûek, folyadékok, félfolyadékok vagy szilárd anyagok. Legelterjedtebbek a folyékony kenõanyagok: a kenõolajok és az emulzió-k, továbbá esetenként a víz, a glicerin, a TEA stb. A konzisztens kenõanyagok vagy kenõzsírok fontos szerepet töltenek be, de alkalmazásuk jelentõsen visszaszorult. Különleges esetekben a szilárd kenõanyagok (a MoS2, a grafit, PTFE, fehéranyag-ok, stb.) alkalmazása kerülhet elõtérbe.
Eredetük szerint a kenõanyagok jelentõs hányada természetes eredetû, vagyis kõolajszármazék, növényi v. állati zsiradék, stb.; különleges igénybevételi helyeken egyre nagyobb jelentõségre tesznek szert a szintetikus kenõanyagok.
MOTOROLAJOK
API
API, American Petroleum Institut : USA-beli kõolajipari intézet, amely a kõolajbányászok, kõolajfinomítók, -kereskedõk és -szállítók társulásában mûködik; a kõolajipar fejlesztését segíti kutatások vezetésével, foglalkozik információk összegyûjtésével és közreadásával, továbbá a kormány és az ipar közötti olyan együttmûködésekkel, melyek a kölcsönös érdeklõdésük körébe tartoznak. Az API egyik mûszaki ténykedése ölt testet az API-motorolaj-osztályozás-ban.
Röviden: legjobb teljesítményszint benzinmotor esetén SL, dízelnél CG
API motorolaj-osztályozás
API motorolaj-osztályozás, v. API Engine Service Categories (korábban API Service Classification), v. SAE teljesítményosztályozás: szikragyújtásos és dízelmotorokhoz a motorolajok minõségi szintjeire vonatkozó kategóriák meghatározása és értékelése, amelyet az API, az SAE és az ASTM közösen alakítottak ki. Az API motorolaj-osztályozás nyitott rendszer, amely lehetõvé teszi a motorolajok fejlesztésében és minõsítésében elért eredményeknek az osztályozási rendszerbe való bevitelét. Az alábbi táblázat az eddigi osztályokat, ill. kategóriákat mutatja be, másrészt az egyes kategóriákat vizsgálati módszerekkel és értékszámokkal a SAE J 183 szabvány definiálja.
API motorolaj-osztályozási rendszer
"S" jelû olajok, a benzinüzemû motorok kenõanyagai
Benzinüzemû motorolaj kategóriák
SA - Hatályon kívül.
SB - Hatályon kívül.
SC - Hatályon kívül.
SD - Hatályon kívül.
SE - Hatályon kívül.
SF - Hatályon kívül.
SG - Hatályon kívül.
SH - 1997 elõtt gyártott motorokhoz. Minden korábbi elõírás esetén alkalmazható.
SJ A - 2001 elõtt gyártott motorokhoz egységesen használható.
SL - 2001-ben életbe lépett, szigorított követelményrendszert kielégítõ teljesítményszint kategória. Minden amerikai Otto-motoros jármûben alkalmazható.
C" jelû olajok, a dízelmotorok kenõanyagai
Dízelüzemû motorolaj kategóriák
CA - Hatályon kívül.
CB - Hatályon kívül.
CC - Hatályon kívül.
CD - Hatályon kívül.
CD II - Hatályon kívül.
CE - Hatályon kívül.
CF - Korábban CD. 1994-ben bevezetett, közepes teljesítményszint feltöltött motorokhoz.
CF-4 - A korábbi API CE kategóriát felváltó közepes teljesítményszint.
CG-4 - 1995-ben bevezetett korszerû kategória az összes korábbi gyártású motortípushoz.
CH-4 - Nagyon magas követelményszintû kategória, a legtöbb jelenlegi amerikai "nehézdízel" motortípushoz alkalmazható. Kiemelt kopásvédelem és koromdiszpergáló képesség jellemzi.
CI-4 - 2002-ben bevezetett kategória, a CH-4 további szigorított motorfékpadi követelményei és új emissziós elõírások jellemzik.
<>CCMC motorolaj-elõírások
CCMC, Comité des Constructeurs d'Automobiles du Marché Commun nevû szervezet rövidítése, amely 1991-ig mûködött. Ezután helyét a kibõvített, nyitottabb ACEA nevû szervezet vette át.
CCMC motorolaj-elõírások: a CCMC európai viszonylatban kívánta megszabni a kívánatos motorolajok kategóriáit és a hozzájuk tartozó követelményrendszert, miután a katonai elõírások és az API motorolaj-osztályozás gyakorlatából már megfelelõ következtetések levonása lehetõvé vált.
DD-adalékok
DD-adalékok: olyan package-adalék, adalékelegy (elsõsorban motorolajok elõállításához), amely a detergens- és a diszpergens adalékokat kedvezõ arányban tartalmazza ahhoz, hogy vele adott teljesítményszintû motorolajokat állíthassanak elõ. Igen fontosak a motortisztaság, az iszap és más motor lerakódások megelõzése miatt.
Hajtómûolajok
Hajtómûolajok: GL, Gear Lubricants Getriebeöle : a hajtómû-fogaskerékrendszerek kenésére szolgáló kenõolajok gyûjtõneve. A velük szemben támasztott általános követelmények: a súrlódó felületek kopásának csökkentése, a súrlódási energiaveszteségek csökkentése, a mozgás során keletkezett hõ elvezetése, a korrózió akadályozása, a zaj, a mozgások és a lökésszerû igénybevétel károsító hatásának csökkentése, a szennyezések, kopástermékek felvétele és azoknak a súrlódó felületektõl távoltartása stb. A hajtómûolajokat felhasználási területük alapján megkülönböztetik, és eltérõ igények figyelembevételével külön osztályozási rendszerekbe sorolják: A közlekedési hajtómûolajok teljesítményszint szerint az API GL osztályokba, viszkozitásuk alapján pedig az SAE J. 306. sz. szabvány megfelelõ osztályaiba sorolandók. Az 1980-as évektõl kezdõdõen az ún. többfokozatú hajtómûolajok is értelmezhetõvé váltak s alkalmazásuk gyorsan elterjedt (hazánkban is). Az ide nem sorolható többi fogaskerekes hajtómûrendszer kenésére az ipari hajtómûolajokat, az ISO C-jelû (ISO 6743-6) termékeket a nyitott áthajtómûvekhez pedig a szóró-tapadó kenõanyagokat alkalmazzák.
Az API-hajtómûolaj-osztályozás
| API osztály | Jelleg | Alkalmazási terület |
| GL-1 | Adalékmentes finomítvány. | Kis terhelésû, alárendelt szerepû hajtómûvek |
| GL-2 | Kompaundált finomítvány. | Kis sebességû ipari hajtómûvek. |
| GL-3 | Enyhe EP-adalékot tartalmaz. | Kis igénybevételû kézi sebességváltók és hátsó hidak. |
| GL-4 | Egyenértékû a hatályon kívüli MIL-L-2105-tel; rendszerint elegendõ a GL-5 adalék fele. | Kézi sebességváltók, ívelt fogazatú (nem hipoid) hátsó híd hajtások, és hipoid hajtások mérsékelt igénybevételek mellett. |
| GL-5 | Látszólag egyenértékû a hatályos MIL-L-2105D-vel; ajánlható a legtöbb személygépkocsi és haszonjármû, építõgép számára. | Mérsékelt és szigorú körülmények között hipoid és egyéb hajtómûvek számára. Kézi sebességváltókhoz is alkalmazható. |
| GL-6 | Hatályon kívüli. | Szigorú körülmények között üzemelõ hipoid hajtómûvekhez. |
A hajtómûolajok SAE-osztályozása viszkozitásuk szerint*
| SAE-viszkozitás osztály | Viszkozitás 100 | 0C-on, mm2/s | 150 000 mPa.s viszkozitáshoz** tartozó hõmérséklet, 0C |
| min. | max. | max. | |
| 70 W | 4.1 | - | -55 |
| 75 W | 4.1 | - | -40 |
| 80 W | 7.0 | - | -26 |
| 85 W | 11.0 | - | -12 |
| 90 W | 13.5 | 24.0 | - |
| 140 W | 24.0 | 41.0 | - |
| 250 W | 41.0 | - | - |
| 80 W 90 | 13.5 | 24.0 | - |
| 85 W - 140 | 24.0 | 41.0 | -12 |
ACEA
ACEA, Association of European Automotive Manufacturers : A korábbi CCMC utódszervezete, amely az 1991-es újjáalakítás alkalmából számos új gyártóval bõvült, és nyitottá vált további új belépõk számára.
2002-tõl érvényes ACEA teljesítményszintek benzinüzemû személygépjármû motorokhoz:
A2-96 Issue 3
Standard benzines kategória. Normál csereintervallum és terhelés melletti üzemeltetéshez, 1996-tól változatlan követelményekkel.
A3-02
Szigorított követelményrendszerû, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Magas teljesítményû motorokhoz, a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallummal.
A1-02
Szigorított követelményrendszerû, energiatakarékos, katalizátorkímélõ kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelõ motorokhoz fejlesztve. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.
A4 -xx
Bevezetés elõtt álló kategória a közvetlen befecskendezésû (Gasoline Dierect Injection), szegénykeverékes üzemállapotban is mûködõ Otto-motorokhoz.
A5-02
Szigorított követelményrendszerû, energiatakarékos, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelõ, nagy fajlagos teljesítményû motorokhoz fejlesztve. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.
2002-tõl érvényes ACEA teljesítményszintek dízelüzemû személygépjármû-, és transzporter motorokhoz
B2-98 Issue 2
Standard dízel kategória. 1998 óta változatlan követelményekkel.
B3-98 Issue 2
Szigorított követelményrendszerû, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Magas teljesítményû motorokhoz és/vagy nehéz üzemeltetési feltételek mellett javasolt. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére.
B1-02 Szigorított követelményrendszerû, energiatakarékos, katalizátorkímélõ kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelõ motorokhoz fejlesztve. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.
B4-02
Nagynyomású, közvetlen befecskendezésû (DI) motorokhoz kidolgozott, szigorú motorfékpadi követelményrendszereket kielégítõ, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású, energiatakarékos kategória. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum és nehéz üzemi feltételek teljesítésére.
B5-02
Nagynyomású, közvetlen befecskendezésû (DI) motorokhoz kidolgozott, szigorú motorfékpadi követelményrendszereket kielégítõ, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Kifejezetten az alacsony súrlódású, kis viszkozitású (2.9 mPas < HTHS < 3.5 mPas) motorolajjal üzemelõ motorokhoz fejlesztve. Alkalmas a gyártó által engedélyezett hosszú csereintervallum teljesítésére. Egyes motortípusoknál nem alkalmazható.
Megjegyzés: Az ACEA A1,A5 illetve B1,B5 motorolajok - viszkozitási jellemzõik miatt - csak a gyártók által elõírt motorokhoz alkalmazhatóak. Kérjük, kövesse a gépjármû kezelési útmutatójának elõírásait, vagy kérje a márkaképviselet segítségét.
2002-tõl érvényes ACEA teljesítményszintek dízelüzemû haszongépjármû motorokhoz
E2-96 Issue 4
Standard motorolaj kategória, 1996-tól változatlan követelményekkel.
E3-96 Issue 4
E2-nél szigorúbb kategória, alapvetõen EURO II-es motorokhoz normál csereintervallum esetén.
E4-99 Issue 2
Az E3-nál szigorúbb követelményrendszert kielégítõ, hosszú szervizciklusra is alkalmas, stabil (osztályon belül maradó) viszkozitású kategória. Az Euro II, III emissziós követelményeket teljesítõ, nehéz üzemeltetési feltételekkel mûködõ motorok kenõanyaga.
E5-02
Az E4-nél több fékpadi elõírást (Mack T-9, Cummins M11) teljesítõ, stabil viszkozitású, EGR típusú motorokhoz tervezett, hosszú csereperiódus teljesítéséhez alkalmas, nagyon korszerû motorolaj kategória.
Az ACEA európai teljesítményrendszer általános jellemzõi:
- Széleskörûen reprezentatív, autógyártókat tömörítõ szervezet által megállapított minõsítõ rendszer.
- A teljesítménykategóriák az európai üzemeltetési viszonyokat jól modellezõ vizsgálati módszereken alapulnak.
- Kizárólag a szervezet által akkreditált laboratóriumok végezhetnek motorfékpadi minõsítéseket.
- A motorolaj forgalmazókat jogi felelõsség terheli a feltüntetett teljesítményszintek vonatkozásában.
Automatikus hajtómû-hidraulikaolaj
Automatikus hajtómû-hidraulikaolaj, ATF: a közlekedési olajok közé sorolható kenõanyagcsoport; a gépjármûvek, erõgépek automatikus sebességváltóinak mûködtetését teszi lehetõvé hidraulikus erõátvitel segítségével. Különleges, magas minõségi követelményeket kielégítõ termékek tartoznak az automatikus hajtómû-hidraulikaolajok csoportjába: rendkívül jó VT-tulajdonságok (VT tulajdonság: a viszkozitás és a hõmérséklet közötti kapcsolat), esetenként definiált súrlódási tényezõ, kopásgátló hatás, hosszú élettartam, jó habzási és levegõelválási tulajdonságok, speciális kompatibilitás stb. is a jellemzõik között szerepelnek. Az automatikus hajtómû-hidraulikaolaj definiáló elõírásai a gyártóktól származnak.
Az automatikus-hajtómû olajok gépgyártói elõírásai
Az automatikus hajtómûvek mûszaki megoldásai sokszor annyira egyediek, hogy a gépgyártók jó része saját szabvány-elõírásaihoz ragaszkodik. Emiatt az ilyen kenõolajok használatánál figyelembe kell venni, hogy a motorolajokra érvényes megállapítás - miszerint a magasabb teljesítményszintû kenõanyaggal teljes mértékben kiváltható az alacsonyabb teljesítményszintû - sok esetben nem alkalmazható. Az egyedi elõírások a Ford és GM gyárakon kívül a Mercedes-Benz (DaimlerChrysler), MAN a ZF illetve a Voith cégek nevéhez fûzõdnek.
Az ATF-ek lényegesebb specifikációit illetve ezek mûszaki tartalmának körülbelüli egyezõségét olvashatjuk le a következõ táblázatból. Felhívjuk a figyelmet, hogy a hazai Ford és GM elõírások alapvetõen különböznek egymástól.
| Ford | General Motors | Európai hajtómûgyártók |
| M4C33-A-G | ATF Type A Suffix A | MB 236.2, MAN 339 Typ A |
| M2C166-H | Dexron | MAN 339 Typ B |
| Mercon | Dexron-II | D MB 236.6/236/7, MAN 339 Typ C Voith G607, ZF TE-ML-11/14 |
| Dexron III |
Emulzió
Emulzió: olyan diszperz rendszer, amelyben mind a diszpergált részecskék méretei, mind a folytonos közegfolyadékban diszpergált részecskék között mérhetõ távolságok nagysága a kolloid méreteknél nagyobb (>1 mikrométer). emulziót alkotó folyadékok egymásban nem oldódnak, ezért a létrehozott emulzió megszüntetésére törekednek. Ennek megakadályozására alkalmas vegyületeket, emulgátorokat használnak. Az emulziók általában tejszerûek v. zavaros megjelenésûek. Leggyakrabban az olaj és a víz közötti diszperz rendszerek képeznek emulziót. Ha a diszperz rész az olaj, a közeg pedig víz, akkor olaj emulziója a vízben, O/V emulzióról, ha az olaj képezi a folytonos fázist, amelyben a víz van eloszlatva, akkor V/O emulzióról, v. invert emulzióról beszélünk. A kenéstechnikában, fõleg a fémmegmunkálásnál, az O/V típusú emulziókkal találkozunk (HKF), ahol a víz/olaj arányt a megmunkálásnál szükséges hûtési és kenési igény viszonya szerint lehet beállítani. Az invert emulzió olyan helyeken jön számításba, ahol a kenésre, a felület tartós bevonására van szükség (tûzálló hidraulikaolaj, rozsdavédelem). Bizonyos kenési helyeken (belsõ égésû motor, turbina) az emulzió nemkívánatos jelenség, ezért a kenõolajnak a vízbõl való gyors elkülönülése követelmény; az ilyen helyeken használt kenõolajokban a használat során keletkezõ termékek okozhatnak nemkívánatos emulziót, ezért is szükséges meghatározott paraméterek elérése esetén az olajok lecserélése.
Emulgátor, emulgeálás : segédanyag (v. adalék), amely az emulzió állandóságát növeli és jellegét befolyásolja. Az olaj-víz emulziós rendszerekhez gyakran használt emulgátorok a fémszappanok, bizonyos állati és növényi olajok, s általában olyan vegyületek, amelyek molekuláikban rövid, vízoldható, poláris, hidrofil csoportot és hosszú, olajoldható, apoláris, oleofil csoportot tartalmaznak. Az emulgátorok a két folyadék határfelületén irányítottan helyezkednek el, ott abszorbeálódnak, orientált adszorpció, csökkentik a felületi feszültséget és ezzel segítik, hogy a diszpergált részecskék a közegben való szétoszlatott állapotban stabilan megmaradjanak.
Felületkezelõ anyagok
Felületkezelõ anyagok: a FMS egyik csoportjába tartozó anyagok gyûjtõneve. Ide tartoznak a pácoló- a foszfatáló-, a bevonatképzõ- és a lemosószerek.
Rendszertisztítók: a FMS csoportját képezik; feladatuk a kifáradt, fertõzõdött HKF-tól megtisztítani az egész rendszert (tároló, vezetékek, szivattyúk szerszámgépek, stb.), mielõtt friss, új hûtõ-kenõ folyadékokkal töltenék fel azt.
Korróziógátló anyagok, korrózióvédõ anyagok: olyan anyagok (olajok, zsírok, paszták, stb.), amelyekkel vékony rétegben bevonva a korrózióra hajlamos felületeket a környezet (fõleg a levegõ) nedvességétõl és oxidációs hatásától és más korróziós hatástól - átmenetileg - megvédik.
Hidraulikaolajok
Hieraulikaolajok, hidraulikus munkafolyadékok: a hidraulikus erõátvitel közegenként alkalmazott folyadékok gyûjtõneve, melyek lehetnek kõolajtermékek, szintetikus folyadékok, glikolelegyek ill. emulziók, sõt víz is. A hidraulikaolajokkal szemben támasztott fõbb követelmények: optimális viszkozitás és az adott felhasználási körülmények (berendezés, hõmérséklet stb.) között, jó VT (viszkozitás-hõmérséklet) tulajdonságok, kopásgátló hatás, jó oxidációs stabilitás, rozsdagátló és habzásgátló hatás, jó elválóképesség levegõtõl - a legtöbb esetben a víztõl is, jó folyáspont, tömítõanyagokkal való jó összeférhetõség stb. Az emulziókat, továbbá a szintetikus folyadékokat (foszfátészterek, glikol-olajok) tûzálló hidraulikaolajokként (nehezen gyulladó hidraulikaolajok) alkalmazzák. Csoportosításuk az ISO 6743-4, ill. a DIN 51524 elõírás szerint történhet (lásd a táblázatban).
A hidraulikus munkafolyadékok osztályozása. ISO 6743-4 (DIN 51524)
Könnyen gyulladó hidraulikaolajok
| ISO-jel (DIN-jel) | Tulajdonságokra és összetételre utalómeghatározások | Szokásos viszkozitási osztályok (ISO 3448) | Szokásos alkalmazási hõmérséklet(0C) |
| HH (H) | Adalékolatlan kõolaj-finomítványból készült hidraulikaolajok | ISO VG 10, 22 | 20-70 |
| HL...(HL) | Mint a HH-jelû, oxidáció- és korróziógátló adalékkal | 32, 46 | 20-70 |
| HM (HLP) | Mint a HL-jelû, kopásgátló adalékkal | 6/8, 100 | 20-70 |
| HV | Mint a HM jelû, 100 feletti viszkozitási indexszel | 15, 32, 46, 68 | 20-70 |
| .......(HLPD) | Mint a HM-jelû, DD-adalékkal | ||
| HS | Szintetikus alapú termékek |
Nehezen gyulladó hidraulikus olajok
| ISO-jel (DIN-jel) | Tulajdonságokra és összetételre utaló meghatározások | Szokásos viszkozitási osztályok (ISO 3448) | Szokásos alkalmazási hõmérséklet (0C) |
| HFA-E | Olaj a vízben emulzió (olajtartalom <= 20%) | 10, 15, 22, 32 | 5-55 |
| HFA-S | Szintetikus oldatok | 10, 15, 22, 32 | 5-55 |
| HFB | Víz az olajban emulzió (olajtartalom <= 60%) | 22, 32, 46, 68 | 5-60 |
| HFC | Vizes polimeroldatok (víztartalom 35-55%) | 15, 22, 32, 46 | -30+65 |
| HFD | Vízmentes szintetikus folyadékok | 46, 68, 100 | -20+150 |
| HFD-R | Foszfátészterek | 46, 68, 100 | -20-150 |
| HFD-U | Egyéb anyagok |
Környezetkímélõ termékek
| ISO-jel (DIN-jel) | Tulajdonságokra és összetételre utaló meghatározások | Szokásos viszkozitási osztályok (ISO 3448) | Szokásos alkalmazási hõmérséklet (0C) |
| ....... (HETG) | Növényolaj alapú környezetkímélõ termék | 15, 22, 32, 46 | -18-80 |
| ....... (HEPG) | Poliglik= ol alapú környezetkímélõ termék | 22, 32, 46 | -22-80 |
| ....... (HEES) | Szintetikus észter alap&uac= ute; környezetkímélõ termék | 22, 46 | -22-80 |
Nem gyulladó hidraulikus folyadék
| ISO-jel (DIN-jel) | Tulajdonságokra és összetételre utaló meghatározások | Szokásos viszkozitási osztályok (ISO 3448) | Szokásos alkalmazási hõmérséklet (0C) |
| Víz | 5-50 |
Hûtõ-kenõ folyadékok
Hûtõ-kenõ folyadékok, HKF: a fémmegmunkálási segédanyagok (FMS) legfontosabb csoportját képezik, ezért gyakran azzal azonos kategóriaként említik. Ide sorolhatók az adalékolt kõolaj eredetû termékek, a koncentrátumok és egyes szintetikus termékek is. Csoportosításuk az ISO 6743/7 szabvány szerint történhet (lásd a táblázatban). A hûtés és a kenés a fémalakításban ellentétes követelmény: általában a nagyobb hûtésigény a kenõhatásról való bizonyos fokú kényszerû lemondást jelenti és fordítva is. A víz a legjobban hûtõ közeg, de kenõhatása kisebb, mint a kis viszkozitású (szénhidrogén) kenõolajé. Az emulziók, mikroemulziók közbülsõ helyet foglalnak el. A hûtõ-kenõ folyadékokkal szembeni fõbb követelmények:
- biztosítsa a technológiai folyamat által megkívánt (alacsony) súrlódást;
- megkívánt hûtõhatása legyen;
- csökkentse a kopást;
- könnyítse az alakítási folyamatot, elõsegítve jó felületi minõség elérését;
- védje a szerszámot és a munkadarabot a légköri és a bakteriális korrózióval szemben;
- felhasználás során (víz-keménység-, pH- és hõmérséklet-változások esetén ) és tárolás közben is stabil (szétválás nélküli) maradjon;
- megfelelõ higiénia esetén egészségre ártalmatlan legyen;
- környezetkímélõ legyen;
- habzásmentes legyen stb.
Hûtõ-kenõ folyadékok csoportosítása. ISO 6743/7.
| A termék típusa, elsõdleges alkalmazás | ISO-jeleISO - L - | Tulajdonságokra és összetételre utaló meghatározások |
| Kenés | NEM VÍZOLDHATÓ TERMÉKEK | |
| MHA | kis viszkozitású kenõolajok, amelyek csak korróziógátló adalékot tartalmaznak mint MHA, surlódáscsökkentõ adalékkal | |
| MHB | mint MHA, surlódáscsökkentõ adalékkal | |
| MHC | mint MHA, EP-adalékkal, amely nem aktív | |
| MHD | mint MHA, EP-adalékkal, amely aktív | |
| MHE | mint MHB, EP-adalékkal, amely nem aktív | |
| MHF | mint MHB, EP-adalékkal, amely aktív | |
| MHG | zsírok, paszták, viaszok tisztán v. MHA típusú folyadékkal higítva | |
| Hûtés | KONCENTRÁTUMOK-VÍZOLDHATÓ TERMÉKEK | |
| MAA | vízzel emulziót alkotnak, és korróziógátló adalékot tartalmaznak | |
| MAB | mint MAA, súrlódáscsökkentõ tulajdonsággal | |
| MAC | mint MAA, EP-tulajdonsággal | |
| MAD | mint MAB, EP-tulajdonsággal | |
| MAE | vízzel áttetszõ mikroemulziót alkotnak, és csak korróziógátló adalékot tartalmaznak | |
| MAF | mint MAE, súrlódáscsökkentõ és/v. EP-tulajdonsággal | |
| MAG | vízzel átlátszó oldatot adnak, és korróziógátló adalékot tartalmaznak | |
| MAH | mint MAG, súrlódáscsökkentõ és/v. EP-tulajdonsággal | |
| MAI | zsírok, paszták, amelyek vízzel keverve használatosak |
Kenõzsírok
Kenõzsírok, gépzsírok: a környezeti, illetve az üzemelési hõmérsékleten alaktartó (konzisztens), képlékeny kenõanyagok, oleogélek gyûjtõneve, amelyeknek fõ tömegét valamilyen kenõolaj, és valamilyen "sûrítõ" képezi. A kenõolaj többnyire finomított kõolajszármazék, de lehet szintetikus olaj is. A gélképzõ vagy sûrítõ a konzisztens tulajdonság kialakításához szükséges. Gélképzõként elsõsorban a zsírsavak fémsóit (az utóbbi idõben leggyakrabban az Al-, Ca- és Li-sókat), vagyis a fémszappanokat alkalmazzák. Ezek a szappanbázisú zsírok. Elterjedt sûrítõk még a szappanok és a kis móltömegû vegyületekkel alkotott komplexeik - ezek a komplex (bázisú) kenõzsírok. Szappanmentes kenõzsírok is jól alkalmazhatók bizonyos helyeken, amelyekben a gélképzõ vmilyen szervetlen anyag (szilikagél, bentonit, stb.) vagy szerves vegyület (polietilén, polipropilén, polikarbamid, stb.). A kenõzsírok kenés szempontjából meghatározó tulajdonságai egyrészt a döntõ hányadot képviselõ olajfázis minõsége (fõképp a viszkozitása), másrészt a zsírkenés, a felhasználás szerinti legfontosabb tulajdonsága a penetráció, amely a konzisztencia szerinti osztályozás (NLGI osztályozás 1.táblázat) alapját is képezi; továbbá fontos, hogy a gélszerkezete a mechanikai-, a hõmérsékleti-, és a vízzel szembeni igénybevétel során megfelelõen stabil maradjon. A kenõzsírok alkalmazását speciális tulajdonságai (pl. az, hogy a konzisztens szerkezet miatt nem folyik ki) teszik lehetõvé a gördülõcsapágyak, gömbcsuklók, rugók stb. helyek megfelelõ kenésére. A kellõen stabil kenõzsírokkal, zárt rendszerben a long life (hosszú idõtartamú), sõt a life time (élettartam)-kenés is megvalósítható.
1. táblázat
A kenõzsírok NLGI-konzisztencia fokozatai
| NLGI-fokozat | Penetráció (mm/10) |
| 000 | 445-475 |
| 00 | 400-430 |
| 0 | 355-385 |
| 1 | 310-340 |
| 2 | 265-295 |
| 3 | 220-250 |
| 4 | 175-205 |
| 5 | 130-160 |
| 6 | 85-115 |
SAE
SAE, Society of Automative Engineers; az Egyesült Államokban létesült gépjármûmérnök-egyesület névbetûi. Ez a szervezet számos US gépkocsi- és repülési szabványt alkotott, amelyek közül kiemelkedõek a motorolajokra kidolgozott viszkozitásosztályozási rendszerek.
SAE - teljesítményosztályozás: API-motorolaj-osztályozás
SAE viszkozitásosztályozás motorolajokra: a motorolajokat viszkozitási tulajdonságaik alapján a SAE J 300 szabvány alapján sorolják be (táblázat). Az elsõ osztályozási rendszerek csupán a 210 0F-en mért kinematikus viszkozitások (ASTM D 445) alapján tettek különbséget a motorolajok között. 1967-ben bevezették a 0 0F-en mérhetõ viszkozitásértékeket; ehhez meg kellett választani a hideg forgattyúház kürölményeit utánzó módszert, s bevezették a CCS-vizsgálatot (ASTM D 2602), majd - az SI által elfogadott Celsius-skála alkalmazására törekedve - az 1970-es évekre egyrészt a -18 0C-on (cP = mPa.s), másrészt a 100 0C-on az ASTM D454 szerint mért viszkozitás (cSt = mm2s-1) volt az osztályozás bázisa. Ha a 0 0F-en, ill. a -18 0C-on mért érték is elõírt (a téli alkalmazású olajok esetén), akkor a számjelzésekhez a W betû (winter
